9.3 Forráshasználat

A nyomtatott és nem nyomtatott dokumentum

• A dokumentum szó a latin docere, "oktatni, tanítani" igéből származik. A mostanában elfogadott nézetek szerint dokumentumnak nevezünk minden olyan önálló szellemi terméket, független információegységet, amelynek célja az információ közlése, a tudás átadása.

• Különbség a nyomtatott és nem nyomtatott között:

• Amíg a nyomtatott dokumentumokra jellemző a statikus megjelenési forma, addig az elektronikus dokumentumokra a dinamikus, változó formában léteznek.

• A nyomtatott dokumentumokat "készen kapjuk", a kinyomtatás után sem a rögzített információk sorrendje, sem a képek színe stb. nem változik. Az elektronikus dokumentumok létrejöttéhez viszont nemcsak az előállítás, sokszorosítás során, hanem a felhasználáskor is szükség van egy adott technológiára (hardver és szoftver eszközökre).

• A rendelkezésre álló technológiától függően eltérő módon jelenhet meg ugyanaz az elektronikus dokumentum

• A klasszikus nyomtatott dokumentum egynemű; jellemzően nyomdai úton sokszorosított, akár képeskönyvről, akár térképről, akár kottáról van szó. Az elektronikus dokumentum igen gyakran különböző elemekből tevődik össze, az egyes elemek további részekből állhatnak.

A nyomtatott dokumentum főbb típusai: kiadványtípusok a könyvtári rendszerben

• Könyvek:

• témája szerint:

• szépirodalmi

• ismeretközlő

• kézikönyvek

• segédkönyvek

• Időszaki kiadványok:

• Megjelenési sűrűség szerint:

• napi

• heti

• havi

• stb.

• Tematikájuk, jellegük szerint:

• hírlap

• képes hetilap

• szaklap

Az ismeretközlő művek (monográfia, tanulmánykötet, kézikönyv) használata az információszerzés folyamatában

• Monográfia: valamely szűkebb tárgyra vonatkozó kérdést, alkotói életpályát, földrajzi egységet kimerítően tárgyaló tudományos mű.

• Tanulmánykötet: egy tudományág részletkérdéséről szóló kisebb terjedelmű prózai írás.

• Kézikönyv:

• 1. egy tudományágban elért eredményeket, alapvető tudnivalókat összegző, általában nagyobb terjedelmű könyv

• 2. bibliográfiák, lexikonok, adattárak és más, a tájékoztatásban használt művek egyik elnevezése.

A segédkönyvek, mint a közvetlen ismeretszerzés alapvető forrásai

• Enciklopédiák: Szisztematikusan rendezve közlik az általuk tárgyalt ismeretanyagot, az egyes fogalmakat tudományos igényességgel dolgozzák fel. Megadják a tárgykör szakirodalmát is. Általában egy tudományág, témakör összes fogalmát dolgozzák fel; a visszakereshetőséget betűrendes mutató segíti. (Wikipedia)

• Lexikonok: Általában betűrendbe sorolva közlik az egyes fogalmakat (a címszavak) rövid, tömör, szakszerű magyarázatát.

• Közhasznú ismeretek tára: Olyan segédanyagokról van szó, amely minden állampolgárnak segít a hétköznapokban tájékozódni. Például a menetrend, térkép, telefonkönyv, szaknévsor, kisokos.

• Szótár: egy nyelv szavait betűrendbe sorolva közli.

• Adattár: Azoknak a műveknek az összefoglaló neve, amelyek egy vagy több adat gyors és pontos megtalálására szolgálnak, csupán a tényanyagra szorítkozik, magyarázat nélkül.

• Fogalomtár: Kifejezései egy bizonyos területhez kapcsolódnak, egy tudományterület fogalmainak pontos értelmezésére szolgál. Többnyire betűrendes felépítésű.

• Kronológia: Azoknak a kiadványoknak az összefoglaló neve, amelyek például egy-egy nagyobb történelmi, művelődés-történeti korszak, földrajzi terület vagy személy életének eseményeit az idő folyásának megfelelően, utalásokkal, de az összefüggések részletes feltárása nélkül közlik.

• Névtár: Egy-egy szempont szerint összegyűjtött személyek adatainak felsorolása.

• Atlasz: Térképeket tartalmazó könyv.

A nem nyomtatott dokumentum fogalma és sajátosságai.

• Hanganyagot rögzítő dokumentumok:

• Előállítás technikája alapján

• Elektronikus úton előállított pld. bakelitlemez - megjelenítő eszköze a lemezjátszó

• Lézeres eljárással viszik föl a digitalizált hangokat a kompakt lemezekre - megjelenítő. Eszköze a CD-lejátszó

• Képi anyagot rögzítő dokumentumok:

• Mikrofilm: szöveges vagy képi információkat tartalmazó dokumentumok, amelyek olyan erős kicsinyítéssel készülnek, hogy szabad szemmel már nem lehet olvasni a rajtuk lévő szöveget. Ezeket mikroformátumú dokumentumoknak nevezzük. Alapanyaguk lehet film vagy papír, formájuk lehet tekercs vagy lap, olvasásukhoz speciális mikrofilmleolvasó szükséges.

• Fénykép: használatához technikai eszköz nem szükséges.

• Képet és hangot is rögzítő dokumentumok

• Videofilm: megjelenítő eszközei a televízió és a videolejátszó

• DVD: megjelenítő eszköz a DVD-lejátszó

• Hipertext és a multimédia:

• a hipertext a gondolatokat és az információkat nemcsak egy vagy két, hanem több szempont szerint kapcsolja össze.

• A hipertext struktúrája egy gráf, amelynek csomópontjaiban találhatók az információk, a csomópontokat összekötő élek pedig az egyes információk közötti kapcsolatokat jelentik. A felhasználó e mutatók segítségével tetszőleges sorrendben haladhat az olvasással.

• Több irányban lehet közlekedni, nem előre meghatározott útvonalon, hanem a felhasználó pillanatnyi szükségletei, érdeklődése, hangulata alapján.

Összehasonlításuk adathordozó és megjelenítő eszköz szerint

• Hanglemez - Lemezjátszó

• Hangszalag - Szalagos magnó

• CD - CD lejátszó, számítógép

• DVD - DVD lejátszó, számítógép

• Fénykép - Papír, monitor, kivetítő

• Hologram - Hologram kivetítő

• Diafilm - Diavetítő

• Némafilm - Film vetítő

• Hangosfilm - Film vetítő + hangfal

• Videofilm - Számítógép, hangszóró

• Mágneslemez - Számítógép

A tájékoztató eszközök típusai

• A könyvtári tájékoztatásnak három tényezője van:

• a felhasználó

• a tájékoztatási rendszer

• a dokumentum

A bibliográfia

• A bibliográfia görög eredetű szó. A dokumentumok, információhordozók rendszerezett leírása, jegyzéke. Feladata a dokumentumok számbavétele, s azok létéről, valamint tartalmáról nyújtott tájékoztatás.

• A bibliográfiák felosztása a tartalom szerint:

• Általános bibliográfia - Minden tudományterületre kiterjedő, elvileg tartalmi és formai megkötöttségeket figyelembe nem vevő irodalomjegyzék.

• Ilyen általános bibliográfia pl. a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Az Országos Széchenyi Könyvtár kéthetente adja közre a Magyar Nemzeti Bibliográfia füzeteit: a könyvek, tankönyvek, zeneművek, az új periodikumok és a térképek jegyzékét. Az egyes füzetek a tájékozódást segítik.

• Szakbibliográfia - Egy-egy tudományág, részterület irodalmát gyűjtik egybe, így elsősorban a szakembereknek, a téma iránt fokozottan érdeklődőknek készülnek.

• A bibliográfiák felosztása a feltárás mélysége szerint:

• Teljes bibliográfia - Mint a neve is mutatja, a megcélzott témakör teljes irodalmát összegyűjteni kívánó bibliográfia. Elérése csak viszonylag kicsi, jól körülhatárolt szakterületek esetében lehetséges, egyébként a szakirodalom bősége miatt csak törekedni lehet rá.

• Válogató bibliográfia - A vizsgált szakirodalom anyagából valamilyen szempont szerint válogat. Szempont lehet egy bizonyos szerző, egy bizonyos kiadvány, egy bizonyos időszak, egy bizonyos hely stb.

• Magyar Nemzeti Bibliográfia: típusonként és témánként adja közre a művek jegyzékét. 49 szakcsoporton belül rendezi betűrendbe a bibliográfiai tételeket, ez kiegészül egy betű-rendes és ETO szerinti mutatóval is. Névmutatója a közreműködőktől, a címmutató a kiadványok címéről tájékoztat, az ISBN és az ISSN mutató pedig a nemzetközi azonosító szám szerinti keresést teszi lehetővé.

Tájékoztató jegyzékek

• Referáló folyóirat: összegyűjti az adott tudományág legfontosabb és legújabb eredményeit, ismerteti a témával kapcsolatos irodalmat, s az ajánlások közti tájékozódást mutatók segítségével teszi könnyebbé.

• Repertórium: egy vagy több folyóirat anyagát több évre visszamenőleg dolgozza fel, így adja közre a megjelent cikkek betűrendes és tematikus jegyzékét.

• Könyv- és videó ajánlások

• Kritikák

Forráskiválasztás szempontjai

• Relevancia

• Hitelesség

A forrásjelölés szabályai, funkciói és etikai vonatkozásai

• Hivatkozások helyesen legyenek megjelölve

• Idézhetünk szó szerint/tartalom szerint, statisztikai adatokra stb.